Aaajjj, már megint az a fránya kendő! – gondolod, ha muszlim nőként meglátod a címet. Igen, én is unom már a témát és majdnem minden nő, aki a gyakorló muszlim közösség tagja. Mégis, folyamatosan a kendő jelenségével találkozom, napi szinten, na meg az álszentséggel, ami körbelengi azt, lassan, mintha egy élő organizmus volna. Ha nem… Tovább »
Nem hordok mindig hidzsábot, na és? (Gyenge idegzetű hittestvérek ne olvassanak most)
Aaajjj, már megint az a fránya kendő! – gondolod, ha muszlim nőként meglátod a címet. Igen, én is unom már a témát és majdnem minden nő, aki a gyakorló muszlim közösség tagja. Mégis, folyamatosan a kendő jelenségével találkozom, napi szinten, na meg az álszentséggel, ami körbelengi azt, lassan, mintha egy élő organizmus volna. Ha nem… Tovább »
2016 végén első ránézésre egyszerű, de valójában annál több munkát és rendszerezést igénylő terveket állítottam fel magamnak, melyeket 2017-ben le akartam tenni az asztalra. Ha még nem olvastad netán ezt a blogbejegyzésemet, úgy ezt az évtervezős posztot itt találod. Most leírom, mennyire sikerült eleget tennem ezeknek és hogy az idei évemet hogyan is képzelem én… 
Egy átlagos indonéz háztartás. Hmm. Pár percig bámultam a képernyőt, mire megfogalmazódott bennem, hogyan is kéne ezt körülírni, de a legjobb lesz logikusan, kívülről befelé haladva, mit lát az utca embere – egy nyugati turista szemével persze – ha belép egy hétköznapi, helyi ház kapuján. Viszont csaltam megint a címmel, ugyanis Indonéziában az átlagos ház… 
Az első Ramadánról az élménybeszámolóm igen rövid lesz, összefoglalva: semmilyen. Ugyanis tavaly történt, nemsokkal első hazatértem után és terhes is voltam (az előzmények itt és itt), így mellőzve a testi böjtöt, ami tapasztalatom volt benne, az a napi Koránbújás és a plusz szunna imák elvégzése után érzett kiegyensúlyozottság és áhítat. Na jó, igazából, nem volt… 