Aaajjj, már megint az a fránya kendő! – gondolod, ha muszlim nőként meglátod a címet. Igen, én is unom már a témát és majdnem minden nő, aki a gyakorló muszlim közösség tagja. Mégis, folyamatosan a kendő jelenségével találkozom, napi szinten, na meg az álszentséggel, ami körbelengi azt, lassan, mintha egy élő organizmus volna.
Ha nem muszlimként tértél ehhez a cikkhez, akkor viszont valószínűleg nagyon érdekesnek találod már magát a hidzsáb szót is és a mögötte megbújó, komplex jelentését. Erről itt meg egy álmos estén is írtam. (Röviden mindkét blogbejegyzésről: a hidzsáb nem csak maga a fejkendő)
Azért kezdtem bele végül ebbe a bejegyzésbe, mert az utóbbiak, azaz a nem-muszlimok sztereotípiája nagyrészt a nők kendőviseletén nyugszik a terrorizmus mellett, és azok a muszlim férfiak és nők, akik folyamatosan a női fej fedésén lovagolnak, még több alapot adnak a téves elképzeléseiknek.
Pedig, a kendő csak egy apró részlete a vallásnak. Itt ezt most tisztázni is szeretném.
Oké, tudom, nem én magam egyedül fogom megváltani a világot a kis blogommal, de azért, nem tudok tétlenül itt ülni a gépem mögött és olvasni a sok hülyeséget erről az oldalról meg amarról is, anélkül, hogy ne kezdjek bele olyan tabuk felfedésébe, mint pl. a “Tökéletes Facebook Muszlim” nevezetű lény.
A Tökéletes Facebook Muszlim mindig rendezett, takart, szép/jóképű, vagy nincs képük, csak Korán-idézetek, rózsahalom és kalligráfiák tündökölnek a profilképükön és a borítóképükön. Nincs magyar nevük, csakis a muszlim nevüket láthatjuk és ami a legfontosabb, a kendőviták legaktívabb résztvevői.
Igazából, ezzel itt fent nincs is semmi probléma az égvilágon. Ez idáig tök jó. Szeretek a Facebookon emlékeztetőt kapni a Koránból egy ismerősöm által, szeretek szép virágokat is látni, de hosszas nyelveskedést – és ítélkezést! – olvasni egy ruhadarab miatt? Egy ilyen szép profillal rendelkező embertől? Óvodás szint.
De a lényeg itt jön még pluszban: a Tökéletes Facebook Muszlimok olyanok, akik a vallás alappilléreinek, mint az öt ima vagy az adományozás, vagy csak olyan, mint irgalom, könyörületesség gyakorlásával problémájuk akad. Melyek egyébként az egész lelke az iszlámnak és első lépésként ezt kell bebiztosítani az életünkben.
Viszont, hogy kinn van a nyakad meg a hajad és még smink is van rajtad, hát fúúh, katasztrófa. Eridj a pokolba!
Na, ez minden normális ember számára szerintem hányingerkeltő, de hát egy olyannak még mennyire, aki semmit vagy alig tud valamit az iszlám világáról. Ez a jelenség még vissza is rettenti az olyanokat, akik mutatnak érdeklődést a téma iránt, tanulna róla, de aztán jönnek ezek a nagyokosok és oktatják a nőket 100 kommenten túl, hogy kopogós cipőt ne hordjanak. Viszont, ha a tényleges vallásgyakorlat jön szóba, olyankor hol vannak?
És itt jön az, amit igazán elszeretnék mondani ebben a posztban. Rántsuk le a leplet az ideális muszlim nő képéről. Mert hogy olyan nincs. Sem tökéletes, hibáktól mentes ember. És mivel a legjobban a saját gondolataimat, tetteimet ismerem, nem másét, ezért magamat hozom fel, mint példát: én sem takarózok be minden áldott alkalommal, ha kiviszem a szemetest, vagy ha épp megsétáltatom a lányomat a ház előtt. Nem bonyolítom túl. Persze nem megyek ki a kapun rövid top+rövid nadrág kombóban, nem villogtatok csupasz lábszárat és dekoltázst (de még ha más muszlim lány tenné, akkor is, mi köze ahhoz bárkinek?), ám nem fogok abból lelkiismereti kérdést csinálni, hogyha hagyom néha a hajamat napoztatni és azt egy-két nem-mahram férfi (aki nem férj vagy családtag) pont meglátja.
Könyörgöm, ez nem egy alappillér és az is benne van a Koránban, hogy a vallásban nincs kényszer (2:265). Akkor miért ragadunk le ennyire a külsőségeken? Hát nem tanultuk meg, hogy a kendőviselés mekkora felelősséggel jár? Azt, hogy amikor felöltöd és kilépsz a házból, onnantól otthon hagyod az egódat és még inkább tudatában kell lenned, hogy felelős vagy dolgozni azért a nemes, megbízható karakterű és istentudatos hölgyért, akit minden hidzsábos, muszlim nő képvisel(nie kellene).
Hogy te ezzel magát az iszlám igaz valóját hirdeted? Béke, tolerancia? Hm?
Ne érts félre, nem a fejkendő ellen beszélek, hisz magam is viselem szeretettel és büszkén. Immár az identitásom része. És az is benne van a Koránban, hogy jobbat teszünk magunknak, ha hordjuk (24:30-31) Ha elhagyom a házat huzamosabb időre és nem sertepertélek körülötte, elképzelhetetlen, hogy anélkül lépjek ki. Pont, hogy emiatt írom, amit írok: ne akarjunk a többieknek megfelelni semmiben sem, csakis Istennek és magunknak – bőven elég! Aki meg pletykál és rosszat feltételez, vagy kotnyeleskedik, azzal egyedül annak a személynek van elszámolnivalója, neked ne fájjon, hisz más unszimpátiája nem a te problémád.
És minden tiszteletem és csodálatom azoké a nővéreké, akik eljutottak oda, hogy az alapokat immár maximálisan beépítették az életükbe, és hogy a hidzsábot, mint ruházkodási és viselkedési mintát teljes odafigyeléssel gyakorolják. Én még nem jutottam el erre a szintre, de a szándék és a törekvés a szívemben megvan, hogy jó ember és muszlim legyek.
Ebben a sorrendben.
Egyébként, az elején, mikor felvettem a vallást, én is beleestem abba a hibába, mint oly sokunk kezdőként, azaz hogy mindent azonnal 100% -osan akartam teljesíteni, beleértve a haj fedését is. Nagyon korán, a sahada után két hét elteltével rendszeresen hordtam a kendőimet. Beléjük szerettem. Még otthon is hordtam néha úgy, hogy egymagam voltam, nem akartam levenni két ima közt télen, a rövid nappalokon. Ezzel együtt, szép lassan azt éreztem, hogy ugyan intenzíven erősíti az istentudatomat, de ugyanakkor elfelejtem a lényeget is. Akaratlanul is leragadtam a külsőségeken és az utcán fejben automatikusan megbotránkoztam mindenkin, akinek kicsit is kinn volt a válla vagy a lábszára.
Hamarosan érezni kezdtem, hogy ez így nem jó, és azt is, hogy túl gyors iramot diktáltam magamnak, kényelmetlenné kezdett válni a kendőzés. Őszintén szólva, mikor az indonéz családomhoz kerültem, akkor kerültem ki ebből a dilemmámból és jött el a belső egyensúly lelkiismeretfurdalás-mentesen.
Nálunk a nőtagok ahogy hazaérnek, átöltöznek a bő kis otthonkáikba és a hajkoronát kiszabadítják pihenni – és jöhet bárki, ez így is marad. Az elején nagyon meglepődtem ezen, mert én akkor még maximálisan takaróztam, de akkora pára van itt – és egyes területeken akkora szenny a levegőben, úgy kell azt levakarnod magadról a tus alatt – hogy új, alig féléves muszlimként be kellett látnom, bevállalhatatlanná vált számomra minden feltétel teljesítése. És ez így is maradt a mai napig, helyes vagy helytelen, de átvettem ezt a családi, “kendőzési szokást.” Ezzel együtt, ezzel a kis enyhítéssel magam felé, óriási lelki terhet dobtam le magamról és segített azon az úton maradni, amit kiválasztottam magamnak, nem pedig azon, ahova tévesen elkanyarodtam. Tanulság: ami még nem megy, azt ne erőltesd.
Azért is osztottam meg veled ezeket a sorokat, hogy tudd, hogy aki jónak és tökéletesnek számít, annak is van valamilyen gyengesége, kételye magában vagy a hitvallásában – mint mondtam, emberek vagyunk, ez normális. Ami számít, hogy mennyire törekszel jobbá válni, fejlődni és a felső énedet, az Istenhez folyó kommunikációs csatornádat ápolni. Minden más, másodlagos.
Másrészt, ha a takarás részletekben úszunk el és azok a cselekedetek, melyek a hitedet és a jellemedet erősítik, háttérbe szorulnak, logikusan maga a takarás is értelmét veszti. Ha pont Te is kezdő muszlim lány vagy és talán össze vagy kicsit zavarodva, a legjobb tanács, amit adhatok: állíts fel prioritást a napi rendedben vallási szemszögből. Írd össze:
-
Melyek azok a cselekedetek, melyeket ma mindenképp el kell végezned elsődleges kötelességedként (öt ima vagy ha az még túl nagy falat, 2-3 kötelező ima elvégzése egy nap, böjt ha épp Ramadán van, stb.)
-
Melyek azok a cselekedetek, részletek, melyek nem tartoznak az alappillérekhez, de fejlődsz tőlük, ha aznapra beülteted őket (szunna imák, szunna böjtök, Korán-olvasás, memorizálás, kendő viseletének gyakorlása, stb.)
-
És mely az az egy rossz szokásod vagy jellemvonásod, amit aznap kerülni szeretnél (pletykára való hajlam, előítélet, cigaretta, stb.)
Vigyázz, ne akarj túl sokat magadtól, egy-két dolgot írj fel csupán a három ponthoz előző este vagy aznap reggel (mikor fog jobban az agyad). Meglátod, ha rendszerben gondolkodol ilyen téren is, jobban odafigyelsz a gondolataidra, a megnyilvánulásaidra és természetesen a legelső prioritás teljesítésére.
De mindezek előtt véssük eszünkbe: a szív szándéka mindent felülír.
A másik tanács, hogy válassz ki magadnak egy példaképet – lehet akár a saját közösségedből vagy egy távolabbról is jól ismert muszlima, mindegy – aki számodra minden szempontból követendő: mind jellem, mind elvek, mind tettek terén. Ha az ő mintája lebeg mindig a szemed előtt és segít emlékeztetni, hogy helyesen végezd istenszolgálataidat, hidd el, sokkal könnyebb dolgod lesz az alapok és később a szunna cselekedetek fixálásában is. Valamint, nem foglalod le magad a máshoz való összehasonlításban.
Mindehhez annyit biggyesztek hozzá kiemelten, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Nem a hitüket rendesen gyakorló és nyitott kommunikációval rendelkező, véleményét kifejtő testvéreket említettem meg, hanem azokat, akiknél a fenti három sorrend kicsit hadilábon van, de előszeretettel alkotnak véleményt a másikról.
És végezetül, ha kívülállóként olvastad el ezt az írást most: mennyire találtad érdekesnek ezt a témát? Mit gondolsz a ruházkodási különbségekről?
Várom válaszodat lejjebb és oszd meg a többiekkel is a cikket!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: