Először is azzal kezdeném, hogy bocsássatok meg kedves Olvasók, sajnos az elmúlt hónapokban annyi minden lekötött, hogy lehetetlenség volt erre a blogra minőségi időt szakítanom. Ha próbáltam is volna egy inspirált pillanatomban billentyűre vetni gondolataimat, valami mindig közbe szólt – legtöbbször az immár 8 hónapos husigolyóm 🙂 Viszont ez a bejegyzés úgy gondolom – legalábbis szívből remélem – kiengesztel mindenkit, hisz rengeteg mindennel van tele a fejem, többek közt több, mint egy héttel ezelőtt Emma babával megérkeztünk Indonéziába sikeresen, alhamdulillah, és ez az első poszt, amit innét írok (utólagos frissítés: az itteni lassú internet miatt 5 napomba telt ez a poszt megírása)
Úgy volt, hogy újra fogok írni egy korábbi bejegyzést, amit még áprilisban írtam meg és meg is osztottam az olvasó csoportban, de akaratlanul is törlődve lett az egész egy utólagos szerkesztést követően. Gondoltam, újraírom, de úgy döntöttem végül, hogy ideje megint valami olvasmányosat kreálni – az eltűnt bejegyzés csupán arról szólt, hogy a blognak lett egy olvasótábora Facebookon és ott a bejegyzéseket mindig megosztom illetve más egyéb tartalmat is, ami érdekelhet titeket. Az idővonalon is ugyanúgy kiteszem az új posztokat, de ha igazán érdekelnek a frissítések, akkor gyere te is csatlakozni a közösséghez! 🙂
Angolul többet már nem írunk, nem olvasunk. Borzasztó idő-és energiaigényes a nem-magyar célközönségnek is külön, érthető tartalmat létrehozni, s igazából szívesen csináltam eddig a blogépítést angol nyelven is, ám a statisztikáim alapján rájöttem, hogy tök felesleges. A hazai olvasók több, mint 80%-a erősíti az oldal értékét, a magyar olvasók külföldi országokból úgy 15%-ban vannak jelen, és a vicc, hogy akik a leginkább ösztönöztek hogy létrehozzam ezt az online felületet – az indonéz barátok, tudjátok – kevesebb, mint 1% követ. Ez nem baj, sőt, örülök hogy rátok szánhatok többet a kevéske időmből, így a kétnyelvűség beszüntetésével több olvasnivalót tudok hozni nektek és in sha Allah (remélhetőleg) gyorsabban is.
Elég izgatott vagyok, több ok miatt is, mint feljebb írtam, megint Jakartában élek és legalább egy évig itt is fogunk lakni a férjemnél, másrészt van egy művészprojektem, amiről korábban megemlítést tettem, viszont három hete tettem vele egy komolyabb szintugrást és most már a szívem csücske lett az IndoKreatív.hu. Egyre többen vagytok, akik érdeklődnek az indonéz divatalkotások iránt és napi szinten dolgozom azért, hogy többet lássatok és tanulhassatok róluk – ez alatt azt is értem, milyen alternatív módszerek léteznek arra, hogy hasonló egzotikus kiegészítőket hozhassatok létre ti magatok is, ha tetszik nektek a Délkeleti dizájn. Részletekért ide tudtok bekukkantani, ahol ajándék magazinnal is szolgálok nektek >>
- roppant tanulékony, korához képest irgalmatlan ütemben fejlődik
- megdöbbentően fejlett izmokkal rendelkezik és a testi erő mellett hatalmas életerő is lakozik benne
- nyitott, értelmes a kommunikációja is és ez a nagy életerejével együtt egy hatalmas akaraterőt is vonzz magával
- plusz amilyen cuki olyan puffancska is tud lenni
Tehát röviden összegezve egy mondatban, tizenöt órából bő tízet az ölemben taposva töltött, ami miatt mindenütt tele van a lábam véraláfutásokkal és ha valaki nem tetszett neki, azt lekiabálta, lespriccelte nyállal és ha úgy adódott, néha egy nyaklevest is adott az illetőnek. Akinek szerencséje volt, az csak egy grimaszt kapott.
 |
 |
| Ne tévesszen meg az ártatlan pofim! |
Teljesen érthetően, ez lett az negyedik legolvasottabb bejegyzés a listán. Igyekeztem érthetően de mégis röviden átfogni az Iszlám eredetét és lényegét, s bár pártatlan céllal indultam neki a gépelésnek, egyértelműen tükrözi a szentimentalizmusomat. 🙂 Számomra az áttérés életem egyik legkülönlegesebb és legvarázslatosabb folyamata volt, így visszanézve erre az írásra, akármilyen szép lehet, nem tudja visszaadni azokat a gyönyörű emlékeket meg felfedezéseket, amelyeket a saját bőrömön tapasztaltam. Ha legalább csak egy ember van, aki további kutatómunkára késztettem, akkor már csak emiatt megérte az egész blogot létrehozni.
II. Hijab story by Khadija: Ki ez a kendős lány? I.
Az első posztom a kendőkről. Megmondom őszintén, mikor neki álltam jól kinyújtott, ropogtatott karokkal és vettem egy jó, mély levegőt még hozzá, az ujjaim ezt követően lelőhetetlenül táncoltak a klaviatúrán, mert annyira jól esett beolvasni a sok érvvel azoknak a nem törődöm, károgó és ítélkező, hidzsábtiltó csodabogárnak, akik annyira verték a mellüket, hogy így kereszténység, meg úgy, de honnét is tudnák hogy ott ugyanúgy jelen van a hidzsáb, ha templomba max kétszer tették be a lábukat életükben. Természetesen, az okostojások mellett, fő célom leginkább a nyitott, tanulni vágyók elérése volt, ami úgy gondolom a visszajelzésekből, sikeresen megtörtént és büszkén elkönyveltem magamban, hogy igenis megéri felszólalni a dolgok mellett, amelyben igazán hiszünk.
III. Ez nekem már sok(k) | Férjem szemszögéből II.
IV. Az esküvőm padang módra | Bule bride in the house
Ami nem sikerült mostanában
Aki a Facebookon a csoportunk tagja, az tudja, hogy nagyban terveztem új felületen megjelentetni a blogot, sőt közben egy hittestvérnőmmel tovább mentünk az ötletelésben, s közös blogmagazin létrehozásán törtük a fejünket más muszlimákkal együtt. Nos, míg az előző terv még mindig érvényben van, azaz átfogom költöztetni majd a blogot egy új címmel egy másik, immáron magyar blogszolgáltatóhoz a meglévő tartalmakkal együtt a megfelelő időben, úgy az utóbbi mielőtt elindulhatott volna, sajnos, már el is bukott. Itt többségében gyerekes anyákról, illetve jó karrierrel rendelkező nőkről lett volna szó, mint társírók és pár rövid megbeszélést követően rá kellett hogy jöjjünk, erre egyelőre senkinek sincs kapacitása és ez a projekt még a távoli jövő zenéje marad. Mindenesetre, én addig igyekszem folytatni a sajátomat és ha költöztem, azt itt tudatni fogom veletek egy rámutató linkkel 🙂
A másik ami nem sikerült eddig normálisan, az az élő bejelentkezés facen. Háromszor is próbáltam a csopiban: vagy leakart folyton esni a kamerám, vagy elment a net (valamiért ezzel mindig olyan szerencsés vagyok) vagy valami közbejött és félbe kellett szakítanom az adást igen hamar. Remélem a közeljövőben többet be tudok jelentkezni a csoporton keresztül hozzátok, hisz egy csomó mindent megakarok nektek itt mutatni, többek közt a mecseteket, a tengerpartokat és a hétköznapi tevékenységeimet – ja meg a ramadáni összejöveteleket! Vááá 🙂
Habár mégsem lett borzasztó hosszú poszt, úgy remélem nem haragszotok ha itt be is fejezném, annyira rettegek jelenleg, hogy elmegy megint a netem. Reggel negyed hét van, itt ülök egy szál pizsamában az ágy végében, a gyereket egy órája sikerült elaltatnom, anyós meg a konyhában már krákogva ébredezik. Igyekszem az élőzéssel, köszönöm, hogy eddig is velem tartottál, salam! Szép napot mindnyájunknak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: