Így hallgass a pletykára | How avoiding gossip can reward you

~ Read in English downer ~ 

Egy kisebb csapat fiatal nő ül együtt egy kávézó bejárata előtt nyár közepén, körbeülve egy kerekasztalt melegszendvicset és süteményt falatozva. Köztük két katolikus és egy muszlim. Némelyikük évek óta nem látták egymást, de a jó kapcsolat megmaradt és most, hogy tudtak találkozni rengeteg mindent mesélnek arról, ami az évek folyamán történt velük. Ki többet, ki kevesebbet, de új dolgot mindannyiukról hallani. Az idő tökéletes, hétágra süt a nap, a közeli buxusokat csiripelő madarak lepik el.

http://daral-arqam.org/przyjazn/

Nevetve nosztalgiáznak középsulis emlékeikből, mikor egyszer csak megszólal egyikőjük:

– Jobb is, hogy nem hallottad őket. Elképesztő, mennyi marhaság hangzott el. Nem is mesélem el inkább… – mondja az egyik katolikus lány a muszlim barátnőjének.

– Ugyan már, szerinted érdekel? Különben is, magukat minősítik vele. Tudatlanság, boldogság, szokták mondani… – feleli a kendős.

– Szerintem azért jobb hogy nem mentél el, ha ilyeneket mondtak – mondta a másik katolikus barátnő rosszalló arckifejezéssel. 

– Engem nem zavar és biztos nem így viselkedtek volna ha ott vagyok, amúgy is szeretem a kérdéseket – vont vállat muszlima társuk és jóízűen beleharapott szendvicsébe. Egy korábbi találkozóról beszéltek, ahol csak némelyikőjük volt jelen. 

Témát váltanak hamarosan, de időnként azért csak visszatérnek még erre. Közben rendelnek még egy kör frissítőt.

A többiek csendben hallgatták őket, majd ők is érdeklődni kezdtek, voltak-e beszédtéma.

– Ó, hát persze, tudni akartak mindenkiről mindent. 

Minden második mondat ellett nevetve, de azért egy enyhe mellékhangulat körbejárta az étert. Azt a fajta pocskondiázós pletykát kellett meghallgatniuk, amitől egy jóindulatú, magára adó nő undorodik. 

– Persze amint a te neved merült fel mindenki meredt nagy kiguvadt szemekkel – terelődött vissza a szó ismét hidzsábot viselő barátnőjükre. 

Az nem fűzött már több szót ehhez, csak egyhangú mosoly ült az arcán. Megszokta.

Pár perccel később jóízűen kezdtek kuncogni és gúnyolódni egymáson, főleg ha pasitéma került előtérbe. Nagy részük foglalt, jegyes vagy házas volt már, ők inkább mosolygós fejcsóválással nézték a jelenetet. Hamar kifogytak azonban a szóból több közös téma híján, s rövid csend követte a hahotát. Előkerültek az okos telefonok, a muszlim lány pedig körbenézett csendben és hirtelen megszólalt:

– Az ott nem Vera?

Mindenki hátra, illetve oldalra fordult és csakugyan látták ők is a közeli távolban a nőt elsétálni. Az is észrevette őket és rövid gondolkodás után integetett a csoportnak. A köszönés viszonzása után megint felzúgott a méhkas.

– Láttad hogy nézett?

– Na most biztos elmondja nekik, hogy mi így együtt ülünk…

– Merre megy most?

A nő akit láttak, szintén részt vett a korábban említett találkozón. Két-hárman máris rosszat feltételeztek és rögtön kibeszéltek minden vele kapcsolatos dolgot, amit a Facebookon látni lehet róla. Hidzsábos társuk a számlát kérte. 

– Már mész is? – kérdezték megütközve a többiek.

– Igen, jó volt beszélni veletek.

– Naa, ne menj – kérlelték – hiszen csak most jöttél.

– Semmi baj, máskor is lesz még ilyen – utasította vissza őket udvariasan, s azzal távozott is.

Szép, lassan sétált hazafelé az elhangzottakkal a fejében, közben leragadt egy-egy kirakatnál. Tudta, hogy a hónapok óta keresett könyvvel nem fog találkozni, mégis minden alkalommal mikor egy könyvesbolthoz ért, reménykedőn futotta át tekintetével az üveg mögött elterülő kínálatot. 

Végül egy hirtelen pillanatban úgy határozott, bemegy a boltba – hisz van ideje, elvileg a találkozón kéne még lennie. Levett a kasszás pult mellől egy kosarat, gondolván talán más megragadja a figyelmét és a szakmai könyvek felé vette az irányt. 

Egyszer csak valaki a nevén szólította.

– Vera! – pördült hátra meglepetten.  

– Szia, mi újság? – mosolygott rá a szőke lány. Az is épp vásárolt, főhősnőnk gyors ki is pillantott egy receptes, valamint egy gyerekmesés könyvet kosarából.

– Nem sok… – felelte tétován – veled?

– Megvagyok. De úgy látom, veled azért történt egy s más… – pillantott Vera a másik fején található virágos kendőre.

– Igen, muszlim lettem…

– Nézd, ha ez neked így jó, teljesen rendben van, nincs okom elítélni téged!

– Ezt jó tudni – mosolygott a fedett hajú és eszébe jutott, amit hallott a találkozón félórája. – Szeretnék kérdezni valamit.

– Mondd!

– Ez lenne a véleményed akkor is, ha más is hallana minket?

Vera mosolygós szempárját pillanatnyi zavartság árnyékolta be, de aztán elmosolyodott újra.

– Persze! Nézd, tudom miért kérdezed, gondolom Ivett mesélt a múlt hétről. Jó, nem tagadom, engem is meglepett, hogy áttértél és viccelődtünk is a témán kicsit, de nem gondolom hogy ez rossz lenne.

A másik felnevetett. Vera vágott egy pofát.

– Mi az?

– Semmi – kuncogott még egy kicsit a muszlima és a kiszínezett sztorikon járt a feje. Mindig is tudta, hogy Vera szeret pletykálni, de azt is, hogy jóindulatú. Nem tudta mennyire igaz a hírhedt szóbeszéd, de természetesen megértette Ivettet is: valószínű az ő igazságérzetét is sértette volna, ha az ő vallásgyakorlatán poénkodnának a régi csoporttársak.

Beszélgettek még pár percet, azután Vera a kassza felé megindulva elköszönt. Virágos kendőjű leánykánk még nézelődött pár percet a történelem kategóriájú könyvek között, amikor is nem akart hinni a szemének; más a borító, de megtalálta a könyvét! 

A címe: 

Belelapozott gyorsan, ó igen, ez az, ez az! Csak úgy repült az eladói pulthoz kosárkájával! Alig várta, hogy kiolvashassa újra a regényt, amit évekkel ezelőtt elvesztett egy kiránduláson. Még a közeli városok antikváriumait is körbejárta érte, erre váratlan módon újonnan feldolgozott kiadásban és helyben meglelte! Ez a siker teljesen bearanyozta a napját.

Kiérve a boltból keresztény barátnői jöttek vele szembe.

– Héé, szia! Hát te itt vagy?? – visítottak fel.

– Sziasztok! Csak beugrottam nézelődni, de úgy örülök, mert meglett a könyv, amit annyira kerestem!

– Szuper! Mi is végül leléptünk nem sokkal azután, hogy elmentél. Nem kísérsz el minket az állomásra?

– Dehogynem!

El is indultak rögtön együtt és közben a regény témájáról beszélgettek. Nem került többé szóba a kávézói találka, se Vera, örültek, hogy láthatták egymást végre – főszereplőnk pedig új könyve mellett egy tanulsággal is gazdagabb lett.

Tweet
A small group of young women met at the terrace of a café outside, sitting around a table while eating cakes and sandwiches. Among them a Muslimah and two Catholic girl. Some of them haven’t seen each other for years but they were in contact, so grabbing the opportunity they expounded almost every little details of events they lived through. One spoke less and the other one more, however essentially you could hear new infos from all the girls.

www.oregonlive.com/living/index.ssf/2011/08/post_16.html

They were in the middle of a hard laugh bringing back high-school memories when suddenly one of the Catholic says:

She opened the book and turned the pages. Hurray!  Yes it is, yes it is! She almost flied to the cash register in her immeasurable joy. Couldn’t wait to read the novel again which she lost on vacation years ago. Visited even other town’s antique stores around and now she found the new edition near her! This success goldened her whole day. 

Coming out of the shop she ran into her Christian friends. 

– Heeey, are you here?? 

– Hey, babes! I just took a look here, but guess what, found the novel I searched everywhere.

– Great! Anyway, we left the girls not too long ago also. Don’t you want to accompany us to the bus station?

– Sure, why not!


On their way they discussed the content of Exodus. Nobody mentioned the café meeting nor Vera, the little team just enjoyed their time together – and our main character grew rich not just with a new book, but with a lesson too.

Tweet