English below 👇🏼
Bevallom napról napra egyre jobban hiányzik Indonézia meg az ottani családom és barátaim. Persze jó itthon is lenni, de az atmoszféra ami körbeleng arra pótolhatatlan és még a néha elég párás trópusi klímáért is tud kárpótolni. Az utcán ha mosolyogsz visszamosolyognak rád, szívélyesen köszöntenek ha belépsz egy középületbe és az ügyintézés is jóval egyszerűbb, humánusabb. Na és az a sok természeti kincs,..
Bár én az időm nagyobb részét a fővárosban töltöttem, s tartom is a fent leírtakat, de aki járt már ott, tudja, mi az az egy biztosan, amit nem hiányolok…
Ja, megemlíteném hogy itt egy piros lámpánál álltunk meg.
Ne töltsd az időd a lámpa keresgélésével. 🙂
Amúgy lett volna lehetőség bőven és idő (ó, de még mennyi) több macetes fotókészítésre, de megvallom őszintén rohadtul nem volt kedvem megörökíteni a dolgot, annyira nem tetszett amit láttam. Jakarta világelsőként tündöklik a kaotikus forgalmi közlekedésével és az még hagyján, a tömérdek kipufogó mellett szinte lehetetlen sétát tenni a városban, legalábbis számomra és szerintem mindenki másnak is, aki tiszta levegőhöz van hozzászokva. Ez bizony sajna egy nagy mínusz.
Habár ha többen ülünk a kocsiban jól ellehet sztorizgatni, viccelődni miközben megállunk egy-egy dugó közepén, de ez is persze csak akkor van érvényben ha nem rohansz sehová. Itt az emberek mondjuk soha nem rohannak sehová, két-három órás késés simán belefér mindenhonnan, ez alól kivétel a munkahely. Legkorábban fél nyolc körül kezdenek az emberek dolgozni ha nem később, de sokuknak ahhoz hogy be tudjanak érni a munkába időben, akár hajnali négykor már el kell indulniuk. Ismétlem nem a távolság, hanem a reggeli dugó miatt.
Viszont több millióra rúg a bejárósok száma is, így el sem akarom képzelni hogy ők hány óra alatt oldják meg a beérést, nem beszélve arról, hogy rátesznek egy jó nagy lapáttal erre a dzsumbujra.
 |
| Egy csordányi autó és egy falunyi motoros: csak egy átlagos nap |
A másik bemutatandó keserédes dolog, ami szintén jakartai jelenség, az a PLÁZÁZÁS.
Először is, azért keserédes, mert nem vagyok shoppingolós fajta. A több órán keresztüli bolyongástól könnyen nyűgös leszek, inkább a szabadban vagy egy meghittebb helyen szeretem tölteni az időmet – erre mit ad Isten, plázákkal meg betontömkeleggel vagyok körülvéve. Általában levadászom azt amit kell, szét nézek még gyors felmérve a közvetlen környezetemet, aztán az elejtett zsákmánnyal húzom a csíkot egyenesen haza. Viszont ami jó hír, hogy itt annyi pláza van és ezáltal annyiféle szép és jó dolog elérhető, ami otthon nem, hogy könnyebben megfeledkezek az időről és szívesebben vásárolgatok tovább. Na meg a káprázatos dizájn teljesen ámulatba ejt!
Másodszor, arrafelé nem csak szokás járni a plázába rendszeresen, hanem ennek megvan a maga komoly kultúrája. Közel 200 pláza közül lehet válogatni, és még mindig folyamatosan épülnek az újak. A családi programok főleg ide szerveződnek, mivel minden egyben van: üzletek, játszótér, éttermek (önkiszolgáló-főző, fedett piknikező, stb), mozi, kalandpark, gyerekmegőrző, bár, internetkávézó, szabászat, játéktermek, butikok, mini vadaspark, szalonok, fagyizó, mushola (imahelység) és még lehet sorolni. Hogy minek ennyi pláza, azt még mindig nem sikerült megfejtenem – főleg hogy a lakosság nagy része nem a plázában szerzi meg a szükséges dolgokat – de legalább a gyerekeknek van játszótere…. odabenn.
Az elején párszor meglettem szólva, mikor egy-egy napon nagycsaládostul elmentünk szórakozni, mivel illik csinosan, jól kinézni, azaz “villogni” és én csak sima farmert hordtam bő tunikával általában vagy egy egyszínű, megnyúlt abayát. Sőt, nem kevesen vannak, akik a plázát összekeverik a divatkifutókkal, így mikor az első alkalmak egyikén kis ártatlanul betértem a férjem oldalán utcai viseletben, némelyik nő a két kiló sminkje és kék kontaktlencséje mögül úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Megtanultam tehát, hogy elkerüljek újabb ilyen kellemetlen szituációt, nyugodtan hercegnősködhetek és bátran felvehetem a különleges alkalmakra tartogatott darabjaimat. Csak pozitívan, ugye? 😃
De egyébként, baromi jó móka tud lenni, ha trendi cuccot akarsz, ha rendkívüli használati tárgyat, ha finom csemegét – a kínálat bő. A hat-nyolcórás shoppinghoz viszont még mindig gyenge vagyok, ami a helyi lányoknál az átlagos idő.
A csilipaprika egyéb nevei még: cabe (csábe), lombok
 |
| Sambal szósz tempén csücsülve (és egy szakállas “bácsi” 😄) |
Something, about I really have mixed feelings. From one side: I’m not a shopping girl. Spending hours in a mall or a clothes shop makes me cranky easily, I more like to be outside or in a smaller, cozy place – and look what around me, malls and concretes and crowded stuffs! Usually I hunt down immediately what I need to buy, check my direct surroundings quickly, then go back home with my hunted prey. But from another side, the more mall the more products, and the more able to choose among. Seeing the amazing design and decoration inside makes you forget the time and gives proper mood for spending your money.
It’s not only a habit to visit malls regularly, but a serious “mall-culture” exists there. Almost 200 malls are in Jakarta and new ones are still constaintly built. Family programs being organized mostly inside there, mainly that everything in one place: shops, playgrounds, restaurants, cinema, adventurelands, amusement parks, babysitting section, tailoring, bar, internet café, garming-rooms, boutiques, salons, mini zoo, ice cream shops, musholas and the list still long. For what the heck the bunch of mall, I still haven’t figured out – especially that the bigger part of the population buys the necessary things not there – but at least the kids has playgrounds…inside.
At the first couple of times I had to learn how to dress when we went to visit one of the big mall with the family, becoz it’s appropriated to look very pretty and cool and I usually wore a big loose tunic and a simple jeans or a strung-out abaya. Even lot of girl and guy thinks malls are equal with fashion shows, so when I went in wearing simple street clothes at the beginning, some woman was looking at me from behind their 2 kilogram make up and blue-coloured eye contactlens like they were seeing a piece of bloody meat. So now I know, to avoid a situation like that again, I can wear bravely those of my clothes which kept for rarer events. Just be positive! 😄
A last note: it’s ok to bargain like at the markets, actually a habit to do. Very rare that you really want buy something with discounts and they would let you go without at least a very minimal reduction. Also, usually if you buy more pieces of same kinda things, you get the discount automatically.
III. Chili
I haven’t seen Indonesian really who would eat without chili, except sweets – tho once I bought a donut and I found a pack of chili at the bottom of the plastic bag so I’m not totally sure about that.
They call it sambal/sambel too, but more precisely sambal is a sauce which is not 100% chili, you find in it garlic, fish, ginger, shrimp puree, etc.
Chilipaprika’s other name: cabe, lombok
I don’t have much problem with less chili, but I don’t like sambal – though very healthy mixture so kindly offer you to try, our taste can’t be the same. I’ve noticed that Westerns are hunting the good chili in Indonesia and lick all the ten fingers after a meal with sambal – while I was chasing the ordinary flavours, so I was already happy if I could buy a 5 pieces-vacuum packed ham below Rp. 30,000 (around 2$). It’s a “bule-stuff”, Indonesians not really eat it, but starving white people paying for it like me.
But what I almost hated about chili is that they are not just on the kitchen table, but almost in every eatable product. If I wanted to eat chips, croissant or felt like to try an instant potato puree – chili flavour found me everywhere.
I never will understand it. EVER. Why is it enjoyable to eat hot in the hot???
But doesn’t matter, I miss this country badly, much more now as writing about its things. The little unpleasantness just increasing the feeling of experience and you don’t have any bigger problem than this. I’ll show you what about I’m talking, in one of the next post gonna bring you beautiful pictures and won’t be a so unfair judge like now 😊
Salamualaikum wa rahmatullahi wa barakatuh!
P.S:
Closing the post with my favourite TV commercial, which was so annoying all over the time from the keep repeat that at last hate turned love 😆 (the title is from there too)
Indonesians will know.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: