My return to Islam | Indíttatás az újjászületésre
~ Magyarul olvashatsz pár görgéssel lejjebb 😊 ~
I’ve told you, how Islam made my life much better, but not that why Islam was my choice. There are many spiritual way to heal our souls and improve our mind to a higher level, which we can say starts with an “independent” path to walk on. Nowadays, awakenings of people happening actually after leaving their religion, which in big number averagely the branches of christianity. Like it or not, that’s a fact.
But originally, every religion comes from a pure base, a holy and spotless form, which is the word of God, the Leader of Universe. In my case, I prefer to call Him Allah, becoz in arabic the word express not just a simple godhead, but the Only One of higher order we can connect to. Doesn’t have male or female sex and also doesn’t have any synonims, like in other languages.
So no religion was born as an evil device, like many people think. If you first time read the Torah, the full Bible or the Quran, beside some good thought probably you find some “dogma”. In common language: you bump into orders, punishments, and rewards, depends on your actions pleasing God or not. You may feel it not right. You may feel indignant about the books of God calls us servants. It’s okay. I was like that too – until I understood what is hidden between the rows.
But let’s be clear, except Quran, the first two went through many changes since they have been given to not specialistic translators. Also, people added their thoughts to them like this. So the writings in our days mostly falseness and full of contraries, and one can think over does it have sense to follow a belief system according to an uncertain source?
Quran is closing this uncertain line as the last scripture of Allah. The content is still actual until nowadays, it does not require reform and clears up misinterpretations very well since the genesis of Islam.
The Holy Book of Islam was always maintained strictly and carefully, with reliable explanations of suitably qualified scholars who speak Arabic perfectly. Thank to this providence we can read the Quran’s purport like it is in the original ones, what is proudly kept by the muslim community (ummah).
But it doesn’t mean that’s only the scholars task and other muslims shouldn’t learn the original language of the Glorious Quran. As it has been proclaimed in Arabic and according to the time of Prophet Muhammad’s (peace be upon him) dialect and vocabulary, the best meaning you can get if yourself participate in a Quran and Arabic course.
Symbols rules the world. Everywhere we turn our head, we see symbols. Not just in religions, in commercials and movies, videoclips too for example. We got used to it. But you know, it’s not an accident. If you can slowly identify yourself with a symbol, that one becoming a major part of you, that means every little stuff which has something to do with it will give your life a frame. You create your lifestyle based on it. They are basically not bad, neither good. Many symbols have many power (not literally). It is dangerous – and at the same time daily unfortunately – If you don’t watch out and let others to put symbols in your subconscious. This is what media do.
However, if you are one who study about the meaning of one or more symbol, you can take differences later which one you let into your mind, also which one influents your life. But don’t get me wrong, these icons not representing God, they have been made by the hand of creations, humans. Lost its “power” when you uncover them and clear your mind from misbelieves (for example superstitions.) And some of them are made for idolatry, which is truly the warm nest of evil.
Islam doesn’t have icons.
I know, every religion has a sign, and Islam known about a crescent moon with a star. It has an identification role rather. The symbol came from the pre-Islamic era, few thousand years ago when polytheism dominated and Arabians worshipped the sky gods. Early muslim community, in the time of Prophet Muhammad (peace be upon him) the flags of caravans and armies was empty, simple coloured. Haven’t used any markings, writings either, until Ottoman Empire brought crescent moon back to the public awareness on their flags and wearings, when they started their conquests (Click here for the source)
But actually, the moon do have an important meaning in Islam, especially at Ramadhan. And it’s beautiful too from more perspective. More detail in the right time about that 😊
Back to the title…
Converting wasn’t just a dry, logical step. It was a slow recognition. The habits of Islam has attracted my interest since became adult, but I didn’t believe in its practice. Even before there was not too much knowledge in my head about it, only few blur data from history class and that women covering themselves with niqab (I thought that’s equal with chador) are oppressed. When I rebelled against my grandma’s will as an early teen to visit Sunday messes every week and quited my religious studies, haven’t stopped believing but turned to my individual path and labelled every religion rotten since I felt force in all of them.
I had few good years with trying to put meditations in my life and analyzing things on intellectual, psychical plane as well. Can tell learned a lot about myself, like recognizing certain personality in fast time and listening to my instincts and not the circumstances. I’ve read plenty of ezoteric books. Life brought lot of friendly, open-minded people in my way who increased my self-knowledge. I could sense energies more around me and sometimes see the shape of other’s auras.
But with time I felt empty and realized years later, lost something very-very basic, ancient thing. Haven’t questioned superial power, but I lost my connection with God. I noticed, if someone mentioned God’s name, I said in my mind “ok, you mean the power of Universe”. Becoz I already saw things only based on law of attraction and energies. I didn’t feel any warmness in my heart.
Prayed rarely, to be honest rather when something went wrong. Or I was worried. Slowly I became confused about how things works. Good and bad – this two word lost their meaning for me. Probably if I’d have been a wise, experiented one, could keep the balance inside and not going to other extremity. But of couse, I wasn’t, I was just a young girl, who yearned to study about the world, but too fast and without core of knowledge.
I gave up on views I had before and did things which still big shame for me to remember. Harsh words and hard to write down right now, but I’ve let my animal wants ruling me. And since losing the control of myself and my actions, found myself in a deep and long depression. Belief systems melted and became disbielief. And the worst part – and alhamdulillah for that – I did felt remorse. Together with this fell sick over and over again and panic attacks tortured me in sudden times. I didn’t want to know about what is written in my flesh, in humans fleshes and acted like don’t feel the strong signals through my body: I violated all the commandments of the Creator.
And my main sin was association.
But then, Islam saved me, alhamdulillahi rabbil alamin. Motivated by my husband, I left my stubborness after admitting to mere spirituality doesn’t lead me to find peace. My husband (that time my boyfriend) was born as a muslim, so Islam was a usual topic between us, liked to learn new things during exchange of views. In my early posts, you can read about it (search back 😊👉)
So one day I was curious and stepped in a mosque. I felt a bit awkward standing in front of a reception, didn’t imagine it like that at all. Few muslims who were there stared at me. Then a man came to me and ask with arabic accent, how can he help me.
– I want to look around in the mosque. May I…?
– Of course! Are you planning to become muslim?
and I replied without thinking:
– Yes, I want to be.
After he asked me to cover my decolletage, I followed him to upstairs. I was thinking on my earlier respond. Yes… I didn’t lie… I want to be a muslim, a believer without unconditions. A part of me answered that man intenionally, the innocent child who still holded the pure faith of the Almighty… Tho I’ve forgotten her, she still was there.
We arrived at the first floor, the actual place of prayers. The man introduced another man to me. I wanted to shake his hand, but he’s put his hand on his chest and smile (that is one of sign from a muslim man how valuable a woman.) So after I found out he can’t touch other woman (except his wife and family members) I blushed. Anyway, he was the manager, one of the founder of the mosque.
|
Magyarországi Muszlimok Egyházának (MME) mecsetje
The mosque of Organization of Muslims in Hungary
iszlam.com |
We talked more than two hours and he answered my most basical questions patiently. He seemed exhausted and later I got to know because Eid al-Fitr has just ended. (Eid al-Fitr is a big feast, which breakes the fast in Ramadhan) I’ll be always grateful for his patience. He gave me lot of books to study and when he accompanied me to the exit, offered me a glass of cold water before going out to the heat. While I was drinking, a muslimah also joined us and invited me to have a tea/coffee some day with her and the other muslimahs. They amazed me with their warm openness toward me and left the building refilled with joy and proud with my new books, like a little schoolgirl.
The next few days if I didn’t work I spent my time with my new readings. Was drinking every drop of the words. I just loved everything about Islam. The little girl in me was jumping happily, I regained those nostalgic and warm feelings when I was still a child and prayed to God from heart. When I looked at the sky and felt safe, knowing me and my family under caring wings…
I got closer to the little girl especially when I’ve read about the importance of the 5 daily prayer. Before if I saw a picture of a muslim who in prostration on a prayer rug, my thought was “unnecessary ritual”.
But for now I understood what a perfect frame it gives to the muslim every day. To break away from the daily hurry and remember of Allah is actually a blessing for us, not just an obligation. Blessing, which helps to makes us better persons and keep our faith, humility and gratitude.
Also, Islam mentions many times how important the good character and if you don’t deal people well, your prayers, mellifluous words and superficial actions to God is valueless. Indeed, I didn’t care about my behaviour lot of times, but I loved to preach what I thought is so nice of me. Shameful.
And to jump back with one paragraph, this three word (faith, humility and gratitude) of the base of Quran. When you fight against Allah, you fight against yourself. You cannot fight Him. Every time you deny your Lord, you just deny yourself too, destroy your mind while the whole universe continue exist in it circulation and obeying His will.
This Holy Book gives the believer straight instructions how to live a beautiful life without clinging on doubts and material values. When it mention punishments, that’s created only by yourself.
“…And We did not wrong them [thereby], but they were wronging themselves.”
(Quran, 118:16)
Do you get it?
So closing my story, as I mentioned before, needed only a short time to take my sahada. That day was just my second time when I went back to the mosque. I came to drink a tea and have a light chat with the muslimahs, and inside totally felt like again as first time: I returned home. And the kid in me was pulling my skirt unpatiently. “What are you waiting for??”
So I decieded after only few minutes spontaneously and announced with the true-born creed in my heart:
“Ash-adu an la ilaha ill Allah wa ash adu an na Muhammadan abduhu wa rasuluh.”
(I bear witness that there is no deity but Allah and I bear witness that Muhammad is his slave and messenger.)
I became muslim that saint moment and could start a new life from a clear sheet.
That was my return to Islam.
Actually I can talk/write long hours about how Islam resurrected my heart and probably I’ll continue the storytelling, but you could read now what were my first steps to turn back to my Creator and the reason that I found the convertation as the best decision. And yes, I get to a happy ending: I’m a happy, married muslimah expecting a baby. Everyone’s have hard times, but if you relies on Allah, problems gonna be solved. 😊
If you liked this post don’t forget to share & subscribe me 👉
Thank you! 🙏
P.s: read about hijabi woman’s independence HERE
Sziasztok blognyúzók, először is had köszönjem meg hogy ennyi érdeklődésre leltek a gondolataim a legutóbbi posztnak köszönhetően 😊 Szeretek írni, élvezem ha kiönthetem egy felületre azt a sok mindent ami a fejemben kavarog, de az, hogy ennek megosztását mások még értékelik is csak hab a tortán. Isten áldjon mindannyiótokat ❤️
Szeretném nektek elmesélni, miért is választottam az Iszlámot vallásomul a teljesség igénye nélkül, mert eddig csak arról volt szó milyen könnyítést hozott az életembe, illetve miért olyan szerethető és fontos egyben a hidzsáb viselése.
Nagyon sok spirituális út van ami segít az emberi léleknek begyógyulni, illetve felfejlődni egy magasabb szintre. Ez legtöbb esetben az “elfüggetlenedéssel” kezdődik. Általában ez a megvilágosodás akkor történik meg, mikor az ember ott hagyja a vallását, amely nagy számban a kereszténység ágait jelenti. Tetszik vagy nem, ez tény.
Ám eredetileg minden vallás egy tiszta formulából származik, amely Isten szava, az univerzum Teremtőéjé. Ugye én az esetemben, muszlimként, Allahként is említem, mert arab nyelven az Isten szóhoz nincs más hasonló kifejezés, mint pl a magyarban (istenek, isteni tudatosság, istennő, istenség, stb.) Se más nemet nem jelöl, se más szinonimája nem létezik, se többes számban nem lehetséges a ragozása. Szóval nem egy “másik istenről” beszélek, ha Allahot említem innentől.
|
| (Katt a képre az olvashatóságért) |
Tehát egy vallás sincs, mely eredendő gonoszsággal jött volna létre. Ha először olvasod a Tórát, a Bibliát, illetve a Koránt néhány jó gondolat mellett – most nem menve bele abba melyikben van több vagy kevesebb, szubjektív ki mivel tud azonosulni – találhatsz dogmákat. Azaz belefuthatsz parancsolatokba, büntetésekbe, illetve jutalmakba, attól függően cselekedeteiddel elégedetté teszed-e Istent vagy sem. Talán nem érzed helyesnek és még felháborodva is lehetsz, amiért “szolgasorba” vagyunk kényszerítve eme könyvek alapján.
Semmi baj. Én is így voltam ezzel, addig amíg meg nem értettem a szavak mögött milyen értelmek is rejtőznek.
Viszont tisztáznám, a Koránnal ellentétben a Tóra és a teljes Biblia rengeteg változtatáson ment keresztül szakszerűtlen fordítások következtében. Ennek fényében – és tetejébe – az emberek az idők folyamán új gondolatokat is adtak tartalmukhoz. Tehát ezek az írások napjainkra nagyrészt hiteltelenekké váltak és tele lettek ellentmondásokkal, így aki végiggondolja alaposan, felteheti a kérdést, van-e értelme követni olyasmiféle hitrendszert, melynek forrásának valódisága megkérdőjelezhető?
A Korán az az utolsó könyv, amely lezárja ezt a bizonytalan sort. Tartalma a mai napig aktuális világunkra nézve, a benne olvasottak reformálást nem igényelnek és nagyon szépen tisztázza a korábbi félreértelmezéseket az Iszlám létrejöttétől egészen máig.
Ugyanis, ez a szentírás mindig is egy szigorú és óvatos gondviselést élvezett megfelelő képesítésű és nyelvtudású vallástudósok által, akik megbízható, szavahihető fordítás-magyarázatokkal szolgálnak az embereknek. Ennek köszönhetően megtudhatjuk, mi is szerepel az eredeti írásokban, melyekből pár példány a mai napig büszkén van őrizve a muszlim közösség által.
De ez nem jelenti azt, hogy a fordítás csupán tudósok feladata lenne és a többi muszlimnak nem feladata megtanulni a Korán nyelvezetét. Mivel hogy arabul lett kinyilatkoztatva, így a legjobb értelmezést leginkább akkor nyeri a muszlim a szakszerű magyarázatok mellett, ha ő is részt vesz egy Korán-arab kurzuson. Ha pedig nem tudunk arabul, a magyarázatokra azért is van akkora szükség a fordítás mellett, mert sok szónak van többféle jelentése, illetve olyan jelentése, amely a magyarban nem szerepel (ezáltal válhat könnyen a szakszerűtlen fordítás melegágyává laikusok félreértelmezésinek)
Jelképek
Akármerre nézünk a világban, jelképekkel találkozunk. Nem csak a vallásoknál van ez így, hanem a reklámoknál, filmeknél, zeneklipeknél is, és még lehetne sorolni. Hozzájuk szoktunk. De persze mint mindennek, ezeknek is céljai vannak. Ha lassan képes vagy azonosulni egy szimbólummal, az életed egy jelentős részévé válhat, sőt keretet ad neki. Az életstílusodat azon alakítod ki. Ezek a jelek nem rosszak, nem jók, önmagukban hatalmuk nincs, csupán akkor, ha te tulajdonítasz neki (mint például a babonáknál). Segítséget ettől függetlenül nem kapsz tőlük, mivel ezek is csak kreálmányok. Ám veszélyesekké válhatnak, ha hagyod, hogy a tudatalattidba lehelyezzék őket, mint ahogy azt a média teszi. Az eredmények magukért beszélnek.
Az Iszlámban nincsenek szimbólumok.
Tudom, minden vallásnak van jelképe, az Iszlámé a jól ismert félhold mellette egy kis csillaggal. Ennek csupán felismerő szerepe van. A szimbólum még az Iszlám előtti időkből származik, többezer évvel ezelőttről, mikor is a politeizmus dominált az arab földeken. Akkoriban az égitesteket imádták, mint isteneket. Mohamed próféta (béke legyen vele) idejében a muszlim közösség ezt a jelképet elhagyta és zászlaik színe egyszerűek voltak és mintázatlanok, például zöld vagy barna színűek. Később, az oszmán birodalom hozta újra köztudatba a félholdat kiegészítőiken és zászlaikon, mikor megkezdték harci hódításaikat, s végül megmaradt ez a vallás ismertető jeleként. Vannak azonban kisebb közösségek a mai napig, akik nem hajlandók használni.
Ám éppenséggel, a holdnak jelentős szerepe van az Iszlámban, főleg Ramadán idején. Na és persze több szempontból is gyönyörű. De erről később a maga idejében 😊
Amiért engem megérintett
Nem egy száraz, logikus lépés volt részemről, hanem egy lassú felismerés. A muszlim szokások már vonzottak korábban, de a gyakorlatában sokáig nem hittem. Előtte pedig még csak az a kevéske infóm se volt meg ami miatt tetszhetett volna, csak pár homályos emlék maradt meg törióráról az öt pillérről – történelemből szinte csak homályos emlékeim vannak, mivel nem bírtam a dátummagolás miatt – meg az, hogy a csadoros nők el vannak nyomva. Miután kamaszként fellázadtam a vasárnapi miselátogatások ellen és félbehagytam a hittanóráimat, nem adtam fel az Istenben való hitemet, ám ráléptem saját kis spirituális ösvényemre és minden vallást velejéig romlottnak címkéztem meg.
Volt néhány jó évem, mikor próbáltam a meditációt beletenni a napjaimba. A dolgokat nem felszínesen, hanem mindig lelki és szellemi síkon is megközelítettem, s ez a mai napig nem is változott. Sokat tanultam magamról és gyorsabb lett a felismerőkészségem is sok embertípust érintve, valamint megtanultam hogy hallgassak a belső hangomra és zárjam ki a körülményeimet. Sok nyitott szemléletű emberrel találkoztam és lettek a barátaim, az energiákat pedig jobban tudtam érzékelni magam körül, így egy-egy erősebb aura körvonalait is látni véltem.
De idővel egyre üresebbnek éreztem magam mindezek ellenére, s rájöttem évekkel később, hogy valami alap, ősi dolgot vesztettem el. Elvesztettem a kapcsolatot Istennel. Ha valaki az ő nevét említette, én arra gondoltam automatikusan hogy “oké, az univerzum mozgató rugójáról beszél”. Mert mindent már csak a vonzás törvényében és energiákban láttam. Semmi mélyebb tartalmat nem tulajdonítottam semminek sem. Nem éreztem melegséget a szívemben és biztonságot sem, azt gondoltam hogy az ember tényleg magára van utalva, bár ez nem tudatosult bennem.
Imádkozni is ritkán imádkoztam, inkább ha baj volt vagy aggódtam valami miatt. Lassan összezavarodottá váltam. A jó és rossz jelentését vesztette. Megtanultam nem ítélkezni elhamarkodottan, ám a sok mindenen való átnézés sem jelentette a teljes egyensúlyt és átmentem a másik végletbe. Elkezdtek a vágyaim irányítani.
Mivel hogy elvesztettem a józan ítélőképességemet, olyan dolgokat is tettem, amit amúgy nem tettem volna meg és a mai napig szégyenletes rájuk vissza emlékezni. A sok felszínes hitrendszer összemállott egy nagy hitetlenséggé. Éreztem bűntudatot és ez nem csak fizikailag, de lelkileg is beteggé tett. A depresszió mellett semmiből jövő pánikrohamok is gyötörtek néha, de még így sem akartam makacsul tudomást venni a húsunkba írt felsőbb törvényekről és a szív jelzéseiről: megszegtem Isten összes parancsolatát.
S a fő bűnöm a társítás volt.
De aztán, az Iszlám megmentett, alhamdulillah. Elhagytam végül a makacsságomat, s beláttam hogy puszta elmélkedéssel nem találom meg a benső békémet. Akkoriban már ismertem a férjemet, aki született muszlim, így általa is megismertem a vallást kicsit közelebbről. Szerettem újdonságokat tanulni tőle az eszmecseréink során. Nyitott voltam mindig is, de ez is szerepet játszhatott abban, hogy nem idegenkedtem belépni egy mecsetbe (erről korábban is olvashattatok 👉)
Így azon a kíváncsi napon mikor bementem, először egy kicsit kínosan éreztem magam az előtérben álldogálva. Rögtön egy letisztult porta fogadott, egyáltalán nem ilyennek képzeltem el. Néhány muszlim, aki épp a kávéautomata előtt álldogált, nagyon nézte mit szeretnék. Végül egy férfi a porta mögött található lépcsőn lejövet köszönt egy jó napottal arab akcentussal és oda jött hozzám. Megkérdezte miben segíthet.
– Körbe szeretnék nézni. Szabad…?
– Természetesen! Muszlim szeretnél lenni?
Én pedig gondolkodás nélkül válaszoltam:
– Igen, szeretnék.
Azután, hogy megkért, takarjam el a dekoltázsomat a nyakamon lévő kendővel, követtem őt fel a lépcsőn. Az iménti párbeszédet idéztem fel közben magamban. Igen, így érzek… nem hazudtam… Muszlim szeretnék lenni, hinni végre egyszerűen és feltétlenül. Nem is én, hanem egy részem válaszolt szándékosan, s ez nem volt más, mint az az ártatlan kislány bennem, akinek még megvolt a tiszta hite Istenben. Elfeledkeztem róla, de attól ő még ott volt.
Megérkeztünk az első emeletre, ahol a tényleges mecset volt, az imák helyszíne. A férfi bemutatott nekem egy másiknak. Kezet akartam fogni vele, de ő jobb kezét a szívére tette és mosolyogva bólintott enyhén (ez az egyik jele annak, hogy egy igaz muszlim férfi mennyire értékesnek tart egy nőt). Miután rájöttem, hogy nem érinthet más idegen nőt (a felesége és a családtagjain kívül), eléggé elvörösödtem és a gesztust ügyetlenül viszonoztam. Ő volt egyébként az igazgató, a mecset egyik alapítója (és elfelejtettem a nevét! 😳 valaki írja meg légyszí)
(Képet a központi mecset belsejéről visszafele találsz)
Helyet foglalhattam az irodájában és több, mint két órán át beszélgettünk, minden jelentősebb-jelentéktelenebb kérdésemet türelmesen megválaszolgatva. Elcsigázottnak tűnt, kiderült hogy akkor ért véget pont Eid al-Fitr (ez egy napokon át tartó lakomás ünnepség, amellyel a ramadáni böjtöt zárják.) A mai napig hálás vagyok ezért a nagyfokú türelemért és párom mellett általa is kaptam egy jelentős képet a vallásgyakorló muszlimok hozzáállásáról. Rengeteg olvasnivalót kaptam tőle, kész könyveket, s amikor megkérdeztem mennyibe kerülnek, nevetett hogy semennyibe, a tanulni vágyókat támogatják. Még lekísért a kijáratig, de mielőtt kitettem volna a lábamat a nyári kánikulába, megkínált egy pohár hideg vízzel, amit örömmel elfogadtam. Amíg csevegtünk kicsit, egy muszlima közben csatlakozott hozzánk és elinvitált a minden héten megtartott mecseti kávé-és teadélutánra, ahol muszlim nők összeülnek mindenféléről beszélgetni. Teljesen lenyűgöztek a meleg fogadtatásukkal és emberségességükkel. Rég érzett tiszta örömmel mentem haza, büszkén szorongatva a kapott kiadványokat akár egy friss kisiskolás.
A következő néhány napban ha nem dolgoztam, akkor a tanulmányaimba vetettem magam és csak olvastam. Tudásszomjas voltam, ittam minden egyes betűt. Minden tetszett az Iszlámban. A kislány izgatottan ugrabugrándozott bennem és hatalmába kerítettek azok a meleg gyermekkori emlékek, mikor az ég felé nézve, szívemből imádkoztam és biztonságban éreztem magam, tudván, hogy gondoskodó szárnyak alatt vagyok a családommal együtt.
Még közelebb kerültem a kislányhoz, mikor a napi öt ima fontosságáról olvastam. Előtte, ha láttam képen egy leborult muszlimot az imaszőnyegén, arra gondoltam, milyen fölösleges rituálé ez. De mára megértettem, milyen tökéletes keretet is ad ez az életünknek. Segít elszakadni a napi sietős teendőinktől egy kis időre, így Allahra emlékezni nem csak kötelesség, de áldás is egyben. Áldás, mely segít minket jobb emberekké válni és megőrizni a tiszta hitünket, alázatunkat és hálánkat.
Az Iszlám szintén említi a nemes és erkölcsös karakter alapfontosságát, így ha nem bánsz jól az emberekkel, az imáid, a negédes szavaid és felszínes, jótetteknek látszó cselekedeteid értéktelennek tekintendők. És valóban, rám is jellemző volt a bort iszok, de vizet prédikálok hozzáállás. Elszégyelltem magam ezt felismerve.
És hogy visszaugorjak egy bekezdéssel, ez a három szó – hit, alázat, hála – a Korán alapja is. Mikor Allah ellen harcolsz, saját magad ellen harcolsz. Olyan nincs, hogy Ellene te harcolhatnál. Minden alkalommal, mikor valaki megtagadja az Ő létezését, magát is megtagadja. míg a világ folytatja létezését saját medrében, Allah akaratának megfelelően.
Ez a Szent Könyv egyenes útmutatást ad a hívőnek, hogyan éljen egy gyönyörű életet megkímélve magát a kétségeken való gyötrődéstől, s elhatárolódva teljesen a materiális értékektől. Mikor büntetést említ, az is saját magad által van megteremtődve.
“… Nem követtünk el jogtalanságot ellenük, hanem ők maguk jártak el jogtalanul saját magukkal.”
(Korán, 118:16)
Befejezve bejegyzésem, ahogy előtte is említettem, rövid idő kellett csupán ahhoz, hogy a sahadát (hitvallást) kimondjam. Csupán második alkalommal jártam a mecsetben és eredetileg a teadélutánra való ellátogatás volt a célom. Belépve ismét olyan érzésem volt, mintha otthon lennék, annyira könnyen és kényelmesen tudtam azonosulni az emberekkel és a környezetemmel. Benső kölyköm türelmetlenül kezdte huzigálni a szoknyám alját: “Mire vársz még??”
Így hát néhány perc után spontán döntésre jutottam és a mecset imámját értesítve igaz hittel a szívemben kijelentettem:
“Ash-adu an la ilaha ill Allah wa ash adu an na Muhammadan abduhu wa rasuluh.”
Azaz: tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah és tanúsítom azt, hogy Mohamed az ő szolgája és küldötte.
Abban a percben váltam tehát muszlimmá és nyertem tiszta lapot az életemben. Így jutottam el újjászületésem pillanatáig.
Ha tetszett ez a bejegyzésem is, ajánlom megosztásra nyugodt szívvel és kérlek, ne felejts el feliratkozni rendszeres olvasóként a blogon!
Köszönöm 😊 🙌
U.i: miért szeretünk kendőt viselni? Olvass erről ITT
Amiket más is szeret olvasni:
