~ English version only in my next post 😊 Read my last post here ~
(Translator available at the sidebar)
(Translator available at the sidebar)
!!! Vigyázat: iróniaveszély !!!
Egy mostanában országszerte (sőt világszerte) jól ismert témát kezdek neki feszegetni több ízben is, amit még sokan tabuként kezelnek, mások rettegnek tőle, mint az ebolától, és egy kisebbség nyitottan érdeklődik felőle. Ki innét, ki onnét veszi forrásait, nézetek, teóriák, nem is, mítoszok keringenek róla, melyek táborokra szakítják a jó nyugati népet, bomlasztva ezzel híresen szoros egységünket az EU többi országával.
Tehát, ne kerülgessük a forró kását, beszéljünk a világmegrengető textildarabról a fejemen.
Kik ezek a rejtélyes, kendős nőszemélyek?
Ha sétálsz egy meleg nyári napon az utcán és szembe jön veled egy lány/asszony, aki hajkoronájával együtt más ékességét is takarja – és kizárható hogy apáca vagy nazarénus -, nagy az esélye, hogy muszlima az illető. Nem kell megijedni! Először is, ha túlakarjuk élni a találkozást, mindenképp kerüljük el a kérdéseket, mint:
– Nincs meleged?
– Ez kötelező?
– A férjed miatt hordod?
– Most hogy néz ki a hajad?
– Ugye nem fogsz felrobbanni?
– Nem akarod levenni?
– Otthon is rajtad van?
– Itt tanultál meg magyarul?
– Mi a véleményed a bevándorlásról?
– Mi a véleményed a bevándorlásról?
Vagy kerüljük ki nagy ívben és menjünk át az út másik oldalára, inkább ne kockáztassunk…
Ugye milyen nevetséges elolvasni ezt így leírva? A tanulásvágy, tudáskeresés az egyik legnagyszerűbb dolog a világon, és csak kérdéssel lehet azt a bizonyos lámpást meggyújtani, de vannak kivételek, mikor azt mondom, létezik buta kérdés (vagy inkább ostobán tálalt) és hallgatni arany. Természetesen ugyanolyan melegem van harmincöt fokban mint mindenki másnak, csak azzal a kivétellel jobb, hogy nem forr fel a fejem és a szellősebb szabású holmijaim nem tapadnak rám az izzadtságtól.
Persze a másik véglet sem jobb semmivel, mikor valaki rögtön megítél első látásra és hasra csapva alkot véleményt rólad. Kérdezz. Normálisan.
Ehónap huszonhatodikán leszek egyéves muszlim(k)a 😊 és kb augusztus közepén lesz annak egy éve, hogy “hidzsábos” vagyok, azaz a kendőt rendszeresen hordom (kivétel a volt munkahelyeim). A hidzsáb vagy angolosan leírva “hijab” alatt a köznyelvben fejkendőt értünk, de valójában sokkal összetettebb fogalom. A hidzsáb maga viselkedésmintát is jelent, nem csak a test takarását. Tehát, ha valaki kijelenti, hogy ő hidzsábos, hidzsábot visel, az egy komoly elkötelezettséget kell(ene) hogy jelentsen, és készen áll minden cselekedetéért, szándékáért felelősséget vállalni, azaz az Iszlám szerint tudatosabban élni. Jó esetben, ez az igyekezet a gyakorlatban is megvalósul.
Egy kis kitérő: ha már felhoztam, mi az az Iszlám?
Nagyon sok ismertető van róla már a neten is, letölthető e-bookok formájában és ingyenes kiadványokat is olvasgathatunk, de pár szóban összefoglalva saját szavaimmal az Iszlám a vallások kovácsa.
Általában különálló, megérthetetlen arab vallásként szeparáljuk külön a többitől a buksinkban, s gyakorlatilag ezt az egyet kivéve a többivel kapcsolatban nincs is az emberben ellenérzés, akár monoteista, akár politeista imádatról van szó. Pedig, az Iszlám ugyanolyan világvallás, azaz a világon alig van olyan hely, ahol ne lennének hívei származástól, rangtól, iskolázottságtól függetlenül. Azért a (monoteista) vallások kovácsaként említem, mivel ha az ember egy kis kutatómunkára szánja magát, könnyen rájön, hogy szépen összeforrasztja önmagában azokat a nézeteket, mit a zsidóság és mit a kereszténység vall alapjaiban. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Korán a Bibliára és a Tórára épül rá, elismerve és tisztelve ezzel minden prófétát és azok tanait (úgy van, még Jézusét is – béke legyen vele) megspékelve egy kis spirituális tartalommal.
Tehát a gyökerei alapján arabnak nevezni ugyanolyan, mint a római katolicizmust olasznak titulálni. Tömören ennyi. 😊 Tanulási alapként a http://iszlam.com/ oldalt ajánlom, ha komolyabban érdeklődtök a részletek iránt.
Visszakanyarodva a muszlimák ruházkodására, az elkendőzés kötelező tételként szerepel, ám
“Nincs kényszer a vallásban!” (Korán, 2:265)
így ki önszántából nem ért ezzel egyet, azt ugyanúgy saját döntéseként kell tisztelni, mint annak döntését, ki él vele. A hit és tett fontos pillérek, de a legkiemelkedőbb a szándék. Biztos vagyok benne, hogy több muszlim nővel is találkoztatok már az utcán, vagy akár létezik is ismerőseitek körében, de nincs tudomásotok róla, mivel külsőségekben nem vállalják fel. Van, aki nem tud azonosulni a Korán ruházkodási kódexével gyakorló muszlimként, viszont a legtöbben közülük bizony inkább félnek ezt követni, még ha szeretnék is szívük mélyén. Félnek, hogy kint megbámulják, kinézik, beszólnak, és hátrány éri őket, például hivatalos ügy intézésekor, munkahely keresésekor. Személy szerint a helyi kórházlátogatásnál én is ettől tartok, mint páciens és egykori dolgozó is, mert amúgy ki nem állhatok a figyelem középpontjában lenni. De szeretem a kendőmet, sőt ma reggel először odamenet levetettem ilyen téren ezt a gátlásomat is, úgyhogy a szándék már megvan, még ha lassan de biztosan… 😊 Bezzeg ha átugrok Szegedre, olyan mintha egy másik dimenzióban találom magam, nem bámul meg senki és találkozok más muszlimával – még ha csak elszórtan – így nyugodt szívvel megyek az ottani klinikákra kendősen is. Pedig csak 25 km különbség. Érdekes, nem?
Amúgy ahogy tapasztaltam, elfogadó társadalmunk lassan tényleg elfogadó lesz, nem csak akkor ha bikinis fiatal csajokról van szó és ez tök jó. (Semmi baj nincs a bikinivel.)
Na de a száraz részt átugorva végre, egy hidzsábos nő
Mennyire érzi magát nőnek?
Azt kell hogy mondjam, legalább ugyanannyira, mint más hétköznapi, egészséges önbecsüléssel rendelkező nem-kendős társai, sőt még jobban megéli a nőiességét különleges jogai által. Köztudottan még él az az általános vélemény az emberekben, hogy aki hidzsábot, nikábot vagy csadort visel, az elnyomásban él, de ez nem igaz. Továbbra sem unom elmondani, a nőkkel való bánásmód szerte a világon kultúra-és szokásfüggő, nem pedig vallásé. Erőszak sajnos bárhol előfordulhat bármilyen ürügyből, bármelyik elmeroggyant fejéből (és kezéből) kipattanva. Egy muszlimának megvannak az adott szerepei, csak úgy mint egy muszlim férfinak, de mindkettő a maga szerepeivel teljes mértékben EGYENLŐ egymást kiegészítve és jogaik ugyanannyira érvényben vannak. Csak hogy néhányat említsek a nők részéről:
1. Szabadon dolgozhatnak és megtarthatják teljes jövedelmüket
Ez mindjárt két jog is egyszerre. A szabad munkavállalást azért emeltem ki elsőként, mivel az Iszlám létrejöttével, azaz több mint 1400 éve kapták meg többek közt a függetlenséghez és szabad költekezéshez való jogokat a nők, amikor még sehol máshol a világon álmodozni sem mertek volna még erről. Ilyenkor a kereszténység még azt is vitatta, van-e lelke egyáltalán egy nőnek.
Ezáltal senki nem tilthatja meg nekik, hogy ha karriert szeretnének építeni, sőt, a muszlimákra inkább jellemző a tudatos gondolkodás: olvasottabbak, rugalmasabbak, nyitottabbak valami újat tanulni (áttért nőknél pláne, ha csak a vallás felé tett tanulmányaikból indulunk ki), ezért ha főállásban nem is, de gyakran sikerül valamilyen szenvedélyüket az önmegvalósítás felé emelni hitükből merítve, s később akár ezt vállalkozássá virágoztatni. Kendősen tehát megtanulnak még kreatívabbnak lenni, ezáltal jobban érvényesülni önállóan (és ez az egyik legfontosabb pontja a hidzsábnak, hogy önmagunk erejéből vegyenek komolyan, ne a külsőnk miatt.) És igen, ha úgy akarja, a háztartás büdzséjébe sem kell beszállnia, ám ha saját vagyonával mégis segít férjének, úgy az adománynak számít.
Ma már egyre több muszlima emelkedik ki a köztudatban, mint egyéni vállalkozó, vezető, sportoló, vagy több lábon álló sikeres háziasszony, pár nevet had emeljek ki: például Saiyyidah Zaidi londoni életmódtanácsadót, írót és pozitív pszichológust, aki munkáival számos díjat elnyert. Neve leginkább a Millionaire Muslimah (Milliomos Muszlima) nevű üzleti akadémiájának megalapításával híresült el. Vagy a Harvardon végzett Dalia Mogahed amerikai tudós és kutatási igazgató, aki sok más munkája mellett tanácsadó cégével és előadásaival szintén segít rengeteg muszlim nőnek érvényesítenie önmagát és megtanítani azokat a fortélyokat, amivel a siker felé vezető úton munkájukat még kreatívabb folyamatként élhetik meg. De ott van még Ibtihaj Muhammad, az első amerikai kardvívó atléta, aki elsőként jelent meg hidzsábban az olimpián.
Igaz igaz, róluk magyar fordítást egyelőre alig találni, így könnyű külföldi nevekkel dobálózni, ám kiemelkedő nevek a hazai muszlimák között is akadnak: Dr. Anwar Zsuzsanna, Ph.D. fokozaton végzett gazdálkodás és szervezéstudomány szakon, a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsosa, aki egyben az MME (Magyarországi Muszlimok Egyháza) Női Bizottságának elnöknője, az Új Gondolat c. magazin rendszeres cikkírója és az Anwaryan divatmárka egyik alapítója. A másik alapító, tervezőtársa, Tarján Júlia szintén az MME női bizottságának tagja, oktatója, a Pécsi Tudományegyetemre járt olasz szakra és szabadúszó fordítóként is tevékenykedik. Mindketten édesanyák.
 |
| Dr. Anwar Suzy & Taryan Julia |
2. Jog a vőlegény esküvői hozományához
“Kötelességetek odaadni a [feleségül vett] nőknek a nekik járó házassági javakat.” (Korán, 4:4).
Ez akár lehet szőnyeg, ékszerszett, pénz, háztartási gépek, ruhák, egy szép kötésű Korán, stb. de a jegyajándék (mahr) általában kis méretű és értékes, a férfi anyagi helyzetét jól szimbolizálja és a nő társadalmi pozíciójához méltó. Napjainkban általában ez egy aranygyűrű drágakővel, medál vagy valamilyen más személyesebb ajándék, én például aranykarkötőt kaptam rögtön miután megkötöttük a házassági szerződést, s csak a gyűrűcsere megtörténte után jött a többi hozományi ajándék. Egyébként nem kell feltétlen nagyon drágának lennie, mint írtam, a férfi egzisztenciáját kell, hogy jelképezze, ám ajánlatos lehet előre megbeszélni a nővel a jegyajándék értékét, vagy annak apjával/gyámjával (walijával). Az ajándék típusa úgyszintén kultúrafüggő.
3. Eltartáshoz való jog
Ám a muszlim nőknek amennyire joguk van a munkához, úgy van teljes joguk ahhoz is, hogy senki se kötelezze őket rájuk. Vannak asszonyok, kik teljesen a gyereknevelésnek és a biztonságos, meleg otthon megteremtésének szeretnék szentelni idejüket, s társadalmi helyzet ide vagy oda, ha ez az óhaja, egy muszlim férfinak bizony kötelessége ezt teljesíteni. Természetesen ezt mindenképp ajánlott még az egybekelés előtt tisztázni a feleknek, de igazából egy muszlim férfinak erre készen kell állnia, ha már házasságon töri a fejét.
Vannak sajnos hírhedt “muszlim” kultúrák, ahol a férfiak a nőket nem engedik ki a házból se nagyon, nem hogy dolgozni a vallást használva indokként. Ezt a verziót már inkább ismerjük a médiának köszönhetően. Ezek a férfiak valószínűleg a Koránt se olvasták el normálisan, a leírtakat meg végképp nem gyakorolják.
Minden muszlim nőnek és férfinak szabad életmódként szolgál az Iszlám annak hitvallása mellett, nem börtönként.
Akkor most mennyire is vagyunk elnyomottak? 😄 Egészen királynői szinten, szerintem. Jaj, mi szegény párák…
És végezetül: én miért szeretem hordani a kendőt?
Szeretem, mert méltóságot ad, ha viselem.
Eddig sem szenvedtem önbecsülési problémákkal, így nem adok esélyt kapaszkodóként a vallásfelvételemet ilyenekre fogatni, de tény, hogy ettől érzem magam igazán megbecsülendő, érinthetetlen, tisztességes nőnek. Kihívóan sem öltöztem előtte, inkább a férfi szemnek dekoratívabban és a hajamat is mindig igyekeztem úgy beállítani, hogy az egy csinos keretet adjon a pofimnak. De attól még, hogy szerényen öltözök kint, és a férfiak már csak tiszteletből tesznek felém kedves gesztusokat, nem pedig, hogy bevágódjanak nálam, nőiességemet nem csak ilyen téren élem meg jobban, ahogy más nővérem sem. Ugyanúgy szeretjük a jó frizurákat, a kihívó parfümöket, dögös sminkeket és rucikat, azaz ápolni magunkat a lehető legjobban. De mindez már csak a családtagjaink, nőtársaink és legfőképp férjeink előtt válik láthatóvá. Pontosan ez adja egy muszlim nő felbecsülhetetlen értékét.
Szeretem, mert rájövök, milyen erős vagyok.
Határozatlanság gyakran tör rám, már csak a koromból kiindulva, de az elszántságom és a tenniakarásom csak ilyenkor tudatosul bennem, amikor hidzsábot viselek. És ez mérhetetlen büszkeséggel tölt el. Hisz mindent, amit lassan, lépésről lépésre elérek, az összes kisebb-nagyobb siker, megszerzett tudás és bővülő lehetőségek, azt mind tényleg magamnak köszönhetem – meg még drága családomnak, akik biztosítottak nekem megfelelő körülményeket – nem pedig egy bizonyos plusznak, amivel könnyen élhetnék és bizonyosan kényelmesebben is.
Szeretem, mert csinos!
Annyiféle színű, mintájú és szabású kendőt lehet hordani és annyiféle stílust lehet kialakítani, aminek csak a fantázia szab határt! Mellesleg, egy jól ismert védjegy mindig emlékezetessé és különlegessé tesz téged.
Annyiféle színű, mintájú és szabású kendőt lehet hordani és annyiféle stílust lehet kialakítani, aminek csak a fantázia szab határt! Mellesleg, egy jól ismert védjegy mindig emlékezetessé és különlegessé tesz téged.
És nem utolsó sorban, szeretem, mert tudom, ezzel Isten áldása van rajtam. Elsőként Érte viselem. Megvéd sok fölösleges lelki behatástól, amivel kárt okozhatnék magamnak. Nem, nem az anyagdarabról beszélek már, hanem a viselőjéről. A kendő magamtól, alsó énemtől véd meg tökéletesen, vagy hívhatjuk az egómnak is. Az alsó én a becsvágyat hajlamos önimádattá mérgezni alattomosan, a nemtetszést gyűlöletté és a tanulót szenvedő mártírrá tenni. Ám kapcsolatot Istennel, Allahhal, csak egy csatornán tudunk létesíteni, s annak másik végében a mi felső énünk van. Az istentudatos, tiszta hitű és szemléletű, az anyagtól elhatárolódó énünk. Nem vagyok még ilyen, de nagyon szeretnék és hibáim ellenére igyekszem, tanulok…
Emlékezzetek meg Rólam, hogy Én is megemlékezhessek rólatok…” (Korán, 2:152)
“Bizony az Allahhoz közel álló emberekben nincs félelem, s ők nem szomorkodnak. Akik hittek és istenfélők voltak.” (Korán, 10:62-63)
Ha tetszett a bejegyzés, nyugodt szívvel ajánlom megosztásra, illetve ne felejts el a blogra feliratkozni! 👉
Köszönöm 🙏
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: