Khadija bemutatkozik | Ready by popular demand

Sziasztok!  (Hi everyone, you can read it in English below the Hungarian text 😊 )

Íme, az első bejegyzésem, amivel hivatalosan is kijelentem: elindítottam a blogom! Bár sok gondolatot kell még összeszednem, mit és hogyan tálaljak Nektek, hisz rengeteg minden történt velem az utóbbi években, illetve jelen évben.

Azt szeretném elérni, ha az írásomon keresztül – ha nem is szó szerint teljesen – engem látnátok, hallanátok bármiféle köntörfalazás, formalitás nélkül. Úgy gondolom, ez az hely, ahol a magyarázkodás és mellébeszélés nem lehet jelen, hisz van bennük részünk elégszer mindennapjainkban.

Miért indítottam el ezt a blogot?

Először is, mert rengetegen rágták a fülemet miatta… Na jó, túlzok, de meglepetten vettem tudomásul, sokan igényt tartanak ázsiai élménybeszámolómra, úgyhogy itt ülve egy nyugodt, alkotói percemben, gondoltam, miért ne. Egy őszinte blogból csak jó dolgok sülhetnek ki (asszem).

Másodszor: örömet, szórakozást leljek benne, ahogy ti is remélhetőleg! Itt nyugodtan ledönthetem a tabukat, ami az utcán oly nagy természetességgel nem megy, hisz sokszor se az idő, se a környezet, de néha még az ember sem alkalmas arra, hogy valamit mélyen szántóan, mégis könnyedén elmeséljek. Itt viszont, az én kis tündérországomban bármit megtehetek. És bárkinek. Hmm, ironikus…

Szóval, nem igazán akarom bekategorizálni a blogot. Úgy vagyok vele, ha már az én szemszögemből mesélek egy másik kultúráról, akkor írok minden másról is, például hogyan szerettem bele az iszlám 
világába, hogyan látok egy jelen – vagy már a múltban megtörtént – élethelyzetet, vagy épp mi a legutóbbi kedvenc könyv amit olvastam.

Senggigi Beach (2016)

Jó, de ki vagyok én? 😊
Egy spirituális szemléletű muszlima vagyok Hódmezővásárhelyről, aki nemrég érkezett haza sorsfordító utazásából. Tavaly ilyenkor még szinte lehetetlennek tűnt álmaim megvalósulása, de hála az Úrnak hitem az életben, magamban, páromban és nem utolsó sorban Benne – amit hosszú depresszió után sikerült visszanyernem – felgyorsított mindent. Olyan helyeken járhattam, olyan embereket ismerhettem meg és olyan szokásokat, melyekkel egy mezővárosi, átlagkeresetű családból származó lány max a tévéből találkozhat. Egy új energiákkal feltöltődött embernek érzem magam, értékes tapasztalatokkal.

Közel félévet töltöttem ebben a gyönyörű távol-keleti országban, Indonéziában, s lakhelyemül Jakarta szolgált. Ezalatt az idő alatt felfedezhettem a kézművesmunka mestervárosát, Jogjakartát, Sawarna-tengerpartját, a természeti kincsekben gazdag Lombok Gili-szigeteit, Sembalun hegységét, valamint Jáva sok más kis pontját. Balira sajnos idő hiányában legnagyobb áhítozásom ellenére sem sikerült eljutnom, de ami késik, nem múlik!

19 voltam, mikor először hallottam az országról, csak a nevét tudtam, semmi mást (amúgy is béna vagyok földrajzból), úgyhogy a férjem szerelme nem csak jobb, de okosabb emberré is tett. Akkor még azt hittem, még abban az évben ellátogathatok oda, ám egyikünk sem tudta még akkor megteremteni a lehetőségeket hozzá. Ma már tudom, nem álltam még készen rá és valószínűleg nem is értékeltem volna ott sok mindent, mint ahogy most. Ennek okát később ki fogom fejteni. 

És miért pont Indonéziába akartam eljutni?

Kalandjaim megindulása egy személynek köszönhető, s ez a személy nem más, mint akit feljebb említettem, azaz indonéz származású férjem. Idén januárban házasodtunk össze, egy hónappal Jakartába érkezésem után, majdnem négy év távkapcsolat után… Ó, igen, a blogkövetelők táborának másik fele (női dominanciával) inkább erre a részre kíváncsi. 
De erről is a kövi bejegyzésben.

Írásom elsősorban a családomnak és barátaimnak, ismerőseimnek dedikálom mind itthon, mind amott, így a posztok második felében angolul is kifejtem (némi kiegészítéssel), amit magyarul olvashattok (mivel az indonéz nyelvtudásom még elég gyér).

Köszönöm, hogy benéztél, gyere majd vissza 😊

Előesküvői fotó – by Both Mulyanto Hadath (Sawarna Beach, 2015)

So, dear friends and others, first of all welcome to my page! I couldn’t reach all of you with my message that I arrived home safely, but now you know 😄. 
I started this blog for several reason, but my main purpose is introducing Indonesia to Hungarians and Hungary to Indonesians, beside other thoughts. I loved Indonesia so much and I’m grateful for every spent moment, gift and kindness I got from you. Thank you very much for making me feel special. 😏 In sha Allah, I’ll see you soon…

Above the pre-wedding photo with my hubby, I was explaining how much I want to share my thoughts, feelings and memories without boundaries, formalities. Of course, it doesn’t mean sharing my privacy to anyone, but giving a picture how’s life there and here for me. Huge difference, I can assure you.

Many of you wanted me to write down, how I met my husband, how our journey started, how I converted to Islam, and many questions, which I couldn’t reply in short time or the surroundings wasn’t suitable. Now, here, dedicating to you the blog as the best option, you get know ALL OF MY SECRET (or not? Hehe 😜)

So who am I? 

I’d describe myself as a muslimah with spiritual approach, who’s from Hódmezővásárhely (literally means: Beaver-field-market-place), an agricultural town, at Southern Great Plain. It got the name of beavers, because they lived here when all this area was under water. 😊

My town can boast with the second biggest area ( 488 km²) after Budapest, (525,14  km²), but the residential areas only a very minimal percent of it. We use the rest of green area to keep up the livelihood with vegetable growing, animal husbandry and other farming stuffs. (Unfortunately, nowadays we rather sell the good quality to abroad and import the cheap one.) We are also famous about our factories, especially ceramic products.

Crest of Hódmezővásárhely

But, before you imagine me as a peasant girl who work hard all day holding a hoe, let me tell you that I never participated in farming. 😄 I live in a flat since I was born, I don’t understand to gardening (yet), and my parents has permitted me to keep only hamsters and a guinea pig when I was a teenager. 

I was only 19, when I heard about this country named Indonesia, only knew the name but nothing else (I’m sucks in geography anyway), so the love of my husband made me not just a better person but a smarter one too, lol. I thought that year I’ll go to take a visit, but none uf us had the circumstances to make it happen. Today I know, I wasn’t enough prepared and not sure I’d have appreciated everything there like now. I’ll explain this in one of my next post.

So before I just could imagine how different the traditions and everything there, but now concreteIy feeling as a new person with new energies. I’ve been at Jogja, Sawarna, Lombok – including lots of spots which also I mention later.
(I know some of you don’t appreciate Sawarna Beach too much there, but it was the very first time I’ve seen a beach in my life and it’s beautiful. I loved to play in the big waves too!)

Oh yeah, who doesn’t know still, here no sea, only lakes and rivers. So you can amaze me easily by showing a beach 😄. The biggest lake we have is called Balaton, and summer time peope who cannot afford a vacation to abroad, usually going there to spend their free time.


I’ll share every post on Facebook and Google+, so if you’re interested in my story, can be notified easily. Hope you enjoy the simple words and design, wishing you all the best.

Visit me next time too! 😊

Enjoying big splashes 😄 (Sawarna Beach, 2015)